Üdvözöljük Szentgál község honlapján!

Szentgál a Dunántúlon, Veszprém megyében található. A 8-as számú fő közlekedési úton haladva Veszprémtõl Nyugatra tűnik fel Szentgál táblája. Innen még 3 km-t kell haladni a bekötőúton, hogy a községbe érjünk...

Szentgál története

   
 

Szentgál története

Szentgál a Dunántúlon, Veszprém megyében található. A 8-as számú fő közlekedési úton haladva Veszprémtõl Nyugatra tűnik fel Szentgál táblája. Innen még 3 km-t kell haladni a bekötőúton, hogy a községbe érjünk. A Bakony erdei veszik körül. Az erdőt, amely a falut teljesen körülvette és szinte elzárta a külvilágtól, a hosszú évszázadok során nagyon megritkították.

A község mai határa 16533 kh. 1857-ben még 34213 kh. terület tartozott a faluhoz.

Itt található Közép-Európa legnagyobb védett tiszafása, mely 6 km hosszan, fél km szélességben, 287 ha területen mintegy 120000 példányt számlál.

A monda szerint a falu alsó részén, a mai katolikus templom mellett volt egy barlang és az első lakos egy remete, abban lakott. Mivel Gál nevű volt és ez az ember szent életet élt, így alakult ki a falu neve.

A valóságban (Győrffy professzor kutatásai szerint) egy Sant Gallenből érkező hittérítő pap járta ezt a környéket is többek között Géza fejedelem meghívására. Innen a Szentgál név.

A honfoglaló magyarság letelepedésekor a magyarok fejedelmi törzse szállta meg a Bakony vidékét.

Az első írásos emlék 1281-ben említi Szentgált. Ekkor, mint királyi kutyatenyésztők szerepeltek. A királyi vadászatokhoz látták el az udvart kutyákkal és a vadászatokon segítettek. Ezért az érdemükért 1328-ban nemességet kaptak. Minden adó és nemesi taxa fizetése alól kivetették és peres ügyeikben a király ítélt felettük. Kiváltságaikat a későbbi királyok sorra mind megerősítették.

Szentgál már a középkorban nagy helység volt. Fekvése a XVI-XVII. századok háborús korszakában is bizonyos védelmet nyújtott. Ezzel magyarázható, hogy a tatár és a törökdúlás viharait is túlélte. A XVIII. században a megye legnagyobb határú falva és legnépesebb települése.

A török kiűzése után Szentgál igen rohamos fejlődésnek indult. A XVIII. század második évtizedére az egyre gyorsuló gazdasági fejlődés útjára lépett. 1730 körül népessége 600-700 fő volt 120-140 háztartásban. 1770-ig 1500 főre gyarapodott a lakosság 1820-ig pedig kb. 3000 fő volt. 1850 után a lakosság száma 4000 fő körül volt, míg lakóháza 800.

Szentgál egyértelműen agrárfalu, melyben a későn fejlődő ipar is a mezőgazdaságot szolgálta. Egyedül a fazekasok és a szerszámkészítők termeltek távolabbi piacokra is.

A reformkorban a megye egyik politikailag, gazdaságilag legfontosabb központi községe.

Szentgál német településekkel van körülvéve, ennek ellenére az évszázadok során megőrizte magyarságát.

Az 1848-49-es szabadságharcban is részt vettek a szentgáliak, pénzzel és 21 fővel, Kerkápolyi Tivadar honvédszázados vezetésével. Ezért kiváltságaiktól a bécsi udvar megfosztotta őket. A község fejlődése megreked egy időre, de újra szervezkedni kezdenek.

1857-ben Széchenyi felhívására elsők közt alakul meg az országban az Olvasóegylet. A századforduló táján aztán sorba jönnek létre az egyletek és körök.

Szentgáli Olvasó Egylet

1857. 23 alapító taggal, felekezetre való tekintet nélkül jött létre a falu vezető embereiből. 1863-ban székházat építettek, mely a társalgás és a tudományos haladás színhelyévé vált.

Polgári Olvasókör

1890. Módosabb középparasztok alapították. 1897-ben székházat vásároltak. Gazdálkodási tapasztalatcserékkel segítették egymás munkáját.
Iparos Olvasókör

1891. A szentgáli mesteremberek céheiből alakult. Céljuk a társalgás, művelődés és közös szórakozás.

Katolikus Kör

1890. Csak katolikus vallású ember lehetett a tagja. 1893-ban székházat vásároltak. A katolikus Körön belül 1920-ban megalakult az énekkar, mely ma is működik. 1922-ben Mária kongregáció, 1932-ben Szívgárda alakult. Mind-mind a vallásos élet elmélyítésén dolgozott.

Munkás Olvasókör

1907. A falu legszegényebb embereiből alakult. 1912-ben székházat vásároltak részvényekből és kölcsönökből. 1927-ben zenekart alakítottak.

"Aszegi"  és "Főszegi" Gazdalegények

A falut a református templom osztja két részre. Így a legényeknek is két csoportja alakult.

"Aszegi" és "Főszegi" Szolgalegények

Szintén a nőtlen fiatalemberek csoportjai voltak.

Református Leánykör

1918. Református leányokból állt össze a művelődésükre és szórakozásukra.

Református Énekkar

1870. 4 szólamú férfikar, mely a mai napig él és szolgál. 1905-ben székházat építettek maguknak, mely a gyülekezet „második temploma” lett.

Református Ifjúsági Egyesület

1906. Célja a tanköteles kort túlhaladó ifjúságnál a hazafias érzületnek, a valláserkölcsös életnek ápolása.

Református Nőegylet

1904. Fontos szerepet töltött be a szeretetszolgálatban. Ma Bibliakör néven él tovább.

Gazdasági Egyesületek

Önsegélyező Egyesület            1863-1913

Hegyközség                                 1805-1807

Nemesi Közbirtokosság           1895-1948

Mátyás Vadásztársaság                    -1949

 

Az egyletek, körök nagy részét a kommunizmus elsöpörte. Feloszlatták őket és a székházukat elvették.

A falu lakossága katolikus volt, egészen a reformációig. A mohácsi csata után egy évvel az egész falu a pappal együtt áttért a református hitre. A templomot is elfoglalták. A nagyarányú bevándorlás során érkezett emberek a katolikus vallást követték. A rekatolizáció idején épült Szentgálon a katolikus templom.

Egészen a II. világháborúig 22 izraelita család is élt a faluban, kik dolgos, becsületes emberek voltak.

Szentgálnak 1945-ig 4 vásárjoga volt. Március 13-a és november 6-a hetének keddjén és július 16-a hetében hétfőn és szeptember első hétfőjén.

Minden kedden kirakodóvásárt tartottak.

1945 után az egyleteket köröket egy tollvonással megszüntették, székházaikat államosították. A diktatúra évei alatt mindentől meg akarták fosztani az itt lakó embereket. Igyekeztek kiölni belőlük mindent, ami a múltjuk volt. Megalázták, tönkretették őket, de Isten belenyúlt a történelembe és fél évszázad után újra lehetőséget adott a lelkek újjáépítésére. Lassan felébredt a falu is és elindult azon az úton, melyen jogával és szabadságával élhet.